Tudok úszni!

Persze, most sokan azt gondolják: nagy ügy, minden kutya tud. De nem mind mer. És egyébként nem is tud mind, láttam már egy bulldog barátomat elsüllyedni kődarabként. Azután már csak mentőmellényben engedték a vízbe.

Na de én most már biztosan tudok. Ma Andi, vasárnap lévén tőle teljesen szokatlanul, már fél hétkor felkelt, és hétkor már úton is voltunk Pitával és Dandyvel - ő falkánk rangidős tagja és afgán agár  - egy bányatóra. Ott már vártak ránk a barátaink. A kutyacsapat 15 fős volt, többnyire rotik, dobbermanok és német juhászok. Mindannyian lerohantunk a partra, de én csak hasig mertem bemenni, mint mindig. Megfigyeltem, hogy Dandy is így csinálja, és ő az öregebb, biztosan jó oka van rá. Az egyik roti gazdája egyszercsak egy különösen izgalmas játékot dobott a vízbe, és én is utánavetettem magam. Hirtelen azt vettem észre, hogy a talaj sehol, és elmerültem. Ijedtemben kapálózni kezdtem, és ettől felbukkantam a felszínre. Valami arra késztetett, hogy tovább tapossam a vizet, és hirtelen újra szilárd talaj volt alattam, Andi meg lelkesen kiabált a parton, hogy nézzétek, Chili is bement úszni. Nem akartam elrontani az örömét azzal, hogy eszembe se jutott ilyesmi, de ezután egy darabig csak a sekély részből gyűjtögettem a faágakat, és odahordtam a táskánkhoz, hogy majd hazavigyük mindet. Dandyt közben ölben bevitték a mélybe, és onnan kellett kiúsznia. Úgy látszik, tetszett neki a dolog, mert láttam, hogy vigyorog, és magától visszament pancsolni. Így aztán összeszedtem a bátorságom, és egy repülő apportfa után beúsztam, és megpróbáltam kihozni. Nagyon nevetett mindenki, mint kiderült, azért, mert a fa egy rotié volt és lényegében nagyobb volt nálam, így vicces volt a látvány, ahogy küzdöttem vele. A végén úgy elfáradtam, hogy a biztonság kedvéért Andi bejött értem és ölben vitt ki. De én még a levegőben is eveztem, gyakorolva új tudományomat. Végül sétáltunk egy nagyot, és a sok futás és úszás után hazáig aludtam a kocsiban a hátamon elterülve.