Még kölyök vagyok, alig-alig három hónapos.

Több hete, hogy egy nap útra keltünk a testvéremmel. Első állomásként az alapítvány sulijában egy jó nagyot játszottunk, utána megismerkedtünk a nevelőinkkel, majd elváltunk egymástól és ment mindenki a saját nevelőjével. Hát bevallom, egy kicsit pityeregtem is, és még este is bánatos arcot vágtam, pedig megvolt már a helyem, vacsorát is kaptam.

 Miután ölbe vettek szebb lett a világ, és békésen el is szundikáltam.   

Azért a "bánatos arcot" megjegyeztem magamnak, jó lesz ez még valamire.

Pár nap mulva megismerkedtem Bettyvel, összebarátkoztunk. Nagyon boldog találkozás volt. 

      Így kezdődött az út, amelynek végén majd egyszer nagy és okos segítő kutya leszek. Ezt én még nem tudom, hogy mit jelent, de figyelek, és majd megosztom Veletek is, ha kiderítettem.