Most, hogy elmúlt a júliusi hőség, visszatért a naplóíró kedvem. Bevallom, kivettem egy rövid szabadságot is, az iskola is szünetel, és otthon is kevesebbet gyakoroltunk.

Azt ígértem legutóbb, hogy a táborozás és a "nyaralás" eseményei után beszámolok a közelgő Karácsonyról is. Akkor még nem tudtam mit jelent a Karácsony, de finom illatokkal, sürgés - forgással volt tele a ház, így bizakodtam, hogy valami nagyon jó következik. Fények gyúltak és ajándékot is kaptam, és sok-sok vendég jött az elkövetkező napokban. Mindenki kíváncsi volt rám is.

 Izgatottan várom mi kerül elő a csomagból:

Két nap múlva már csak ennyi maradt a Karácsonyi ajándékomból. De arról korábban beszámoltam, hogy mostanában már csak az ennivalómat rágom, mindenki nagy örömére.

Az iskolai szünetben az alapítvány kirándulást szervezett, itt láthattok egy magas szikla tetején, Budaörsön. Eddig még sziklát sem másztam. Láthatjátok, hogy mennyi mindent kell megtanulni egy kiskutyának.

Az év utolsó napjait birkozással, Durmi bácsi ijesztgetésével töltöttem:

Igy érkeztem meg a következő esztendőbe, 2009-be.

Januártól újra szorgalmasan jártam suliba, tanultam, gyakoroltam az engedelmességet, tárgyak felvételét, és még sok minden okos dolgot, amit egy segítő kutyának tudnia kell.

Az alapítvánnyal készültünk a második tatai táborozásra, ahol újabb izgalmas dolgok vártak rám. Erről majd képes beszámolót készítek kedves rajongóim számára.

Nézzétek meg az alapítvány honlapját www.kea-net.hu ahol megismerkedhettek az alapítvány által nevelt okos, kiképzett kutyákkal, amilyen majd egyszer én is leszek.

Addig is maradok hűséges Tücsikétek.