Fellapozva jegyzeteimet látom nem volt elég alapos a beszámolóm. Így most kicsit visszamegyek az időben.

Karácsonykor láttunk meg a napvilágot, ahogy mondani szokás. Hárman vagyunk testvérek, amint azt láthatjátok. Ránézek ezekre a képekre és magam sem tudom ki vagyok én:

Itt a félig láthatatlan kiskutyák szerepét vállaltuk a fotó kedvéért...és valamennyien a Piskóták névre hallgattunk.

 Ha még valami eszembe jut a régi, szép időkről, megírom kedves olvasó barátaim örömére.

 Jegyezte: Szellő, a kölyök.